Jellemzők

Az euró 2002. januári forgalomba hozatalára hét bankjegy- és nyolc érmeterv készült. A bankjegyek az euróövezet összes tagállamában egyformák. Az euróérmék egyik oldalának egységes a kinézete, a hátoldalukon viszont országonként más-más rajzolat látható. 

Az Európé-bankjegysorozat címletei az évek során fokozatosan kerültek forgalomba. Ezek a bankjegyek – melyek kibocsátása az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok felelősségi körébe tartozik – továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaznak, megújult dizájnnal rendelkeznek, és Európé mitológiai alakjának arcképét ábrázolják. 

Jel

A közös valuta az „euro” nevet az Európai Tanács 1995-ös madridi ülésén kapta. 

Az eurójel (€) alapja a görög epszilon karakter (ε), amely földrészünk nevének első betűjére utal, a két párhuzamos vonal pedig a stabilitást szimbolizálja. 

Az euró ISO-kódja az EUR. Ez a kód pénzösszegek eurójel nélküli feltüntetésekor használatos.

Szerzői jog

Az eurójel szerzői jogai az Európai Bizottság által képviselt Európai Uniót illetik meg. Az EU Szellemi Tulajdoni Hivatala azonban beleegyezett abba, hogy egyes esetekben nyilvántartásba vegyen olyan logókat, amelyek tartalmazzák az eurójelet, feltéve, hogy azok kellően kreatívak és eltérnek a hivatalos eurójeltől. 

Az „euro” elnevezésre vonatkozó szabályok

• A közös fizetőeszköz neve az Unió valamennyi hivatalos nyelvén egységesen „euro”, a különböző ábécék sajátosságainak figyelembe vételével. Ez elsősorban az uniós jogi szövegekre vonatkozik. A görög ábécé esetében „ευρώ”, a cirill ábécé szerint „евро” az írásmód. 
• A név többes számú alakjai elfogadottak, feltéve, hogy az „eur-” szótő nem változik meg bennük. 
• A nem uniós jogi szövegekben – például a nemzeti jogszabályokban – eltérő írásmód is elfogadható. 

Az eurójel méretezéssel ellátott ábrája (letölthető jpg formátumban)