Az euróbankjegyek és -érmék jellemzői

Az euró 2002. januári forgalomba hozatalakor hétféle bankjegy és nyolcféle érme került kibocsátásra. A bankjegyek az euróövezet összes tagállamában azonos kivitelezésűek. Az euróérmék egyik oldala egységes megjelenésű, míg a hátoldalon az egyes országokra jellemző rajzolat látható.

Az Európé-sorozat címletei fokozatosan, több év alatt kerülnek bevezetésre. Az új eurobankjegy-sorozatért az Európai Központi Bank (EKB) és az eurorendszer nemzeti központi bankjai (NKB) felelnek. A bankjegyeken, amelyek továbbfejlesztett biztonsági elemekkel és megújult dizájnnal rendelkeznek, a görög mitológiából ismert Európé arcképét láthatjuk.

Az „euró” névről az Európai Tanács 1995-ös madridi ülésén született döntés.

Az eurójel (€) alapja a görög epszilon karakter (Є), amely földrészünk nevének első betűjére utal, a két párhuzamos vonal pedig az euró stabilitására.

Az euró ISO-kódja az EUR, melyet akkor használunk, amikor eurójel feltüntetése nélkül utalunk euróban megadott pénzösszegekre.

Az Európai Bizottság által képviselt Európai Közösség rendelkezik az eurójelhez kapcsolódó szerzői jogokkal. Egyes esetekben ugyanakkor az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (védjegyek és formatervezési minták) engedélyezte bizonyos eurójelet tartalmazó logók bejegyzését. Ezekben az esetekben a hivatalos eurójelet megfelelő kreativitással és eltérő módon használták fel.

• Az euró nevének az Unió valamennyi hivatalos nyelvén egységesen „eurónak” kell lennie, figyelembe véve a különböző ábécéket. Ez az uniós jogi szövegekre is vonatkozik. A görög ábécé esetében „ευρώ”, a cirill ábécé szerint „евро” az írásmód.
• A többes számú alakok mindaddig elfogadottak, amíg nem változtatják meg az „eur-” szótövet.
• A nem uniós jogi szövegeknél – például a nemzeti jogszabályok esetében – ettől eltérő írásváltozatok is elfogadhatók.

Az eurójel méretezéssel ellátott ábrája (letölthető jpg formátumban):