Skip to main content

Az EU-t nagyfokú kulturális és nyelvi sokféleség jellemzi. A tagországokban használt nyelvek az Európai Unió kulturális örökségének szerves részét képezik. Az Unió ezért programjaiban és intézményei munkájában támogatja a többnyelvűséget.

Az Európai Uniónak 24 hivatalos nyelve van:

angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.

Folyamatos bővülés

Minden alkalommal, amikor az EU új tagállamokkal gyarapodott, nőtt a hivatalos nyelvek száma is.

Mióta hivatalos nyelv?

  • 1958: Francia, holland, német, olasz
  • 1973: Angol, dán
  • 1981: Görög
  • 1986: Portugál, spanyol
  • 1995: Finn, svéd
  • 2004: Cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák, szlovén
  • 2007: Bolgár, ír, román
  • 2013: Horvát

Többnyelvűség

A kezdetektől fogva az EU egyik alapelve a többnyelvűség.

Az Európai Unió többnyelvűségi politikájának céljai a következők:

  • Kommunikáció a polgárokkal a saját anyanyelvükön
  • Európa gazdag nyelvi örökségének megóvása
  • A nyelvtanulás népszerűsítése Európában

E tekintetben az Európai Unió egyedülálló. Nincs a világon olyan többnyelvű ország vagy nemzetközi szervezet, amely hasonló közelítésmódot alkalmaz.

A többnyelvűség elvét az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti, : amely szerint az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy a 24 hivatalos nyelv bármelyikén felvegyék a kapcsolatot az Unió intézményeivel, és ugyanazon a nyelven kapjanak választ.

Az uniós jogszabályok és azok összefoglalásai az EU összes hivatalos nyelvén olvashatók (az ír kivételével). Erőforrás-takarékossági okból jelenleg csak az EU Tanácsa és az Európai Parlament által közösen elfogadott rendeleteket fordítjuk le írre.

Az Európai Tanácsnak (a tagországok állam-, illetve kormányfőit tömörítő szervnek) és az Európai Unió Tanácsának ülésein (ez utóbbiban a tagállamok miniszteri szinten képviseltetik magukat) az összes uniós hivatalos nyelvre tolmácsolják az elhangzottakat. Az Európai Parlament képviselői bármelyik hivatalos nyelven felszólalhatnak a Parlamentben.

A nyelvhasználatra vonatkozó uniós szabályok

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 342. cikkével összhangban az uniós intézmények nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben. A jelenlegi szabályokat a Tanács 1. rendelete rögzíti, melynek 1. cikke sorolja fel az Európai Unió 24 hivatalos nyelvét.

Az angol továbbra is hivatalos uniós nyelv – annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból. Mindaddig az Európai Unió hivatalos nyelve és munkanyelve marad, amíg az 1. rendelet így rendelkezik. Az angol egyébiránt Írországnak és Máltának is hivatalos nyelve.

Az 1. rendelet rögzíti annak szabályait is, hogy az EU joganyagát mely nyelveken kell megszövegezni és kihirdetni, és hogy az uniós intézményeknek mely nyelven kell megfogalmazniuk a tagállamoknak, illetve a tagállamok lakosainak címzett dokumentumaikat. A rendelet leszögezi továbbá, hogy a tagállamok vagy tagállami személyek által az EU-intézmények valamelyikének küldött okmányok a küldő szervezet vagy személy által választott uniós hivatalos nyelven készülhetnek. Az uniós intézmények saját maguk dönthetnek a belső nyelvhasználati szabályaikról.