A közös pénz bevezetésének okai
A gazdasági és monetáris unió (GMU) kialakításának igénye az 1960-as évek végétől többször is felmerült az Európai Unióban. A GMU a gazdasági és pénzügyi politikák koordinálását, közös monetáris szakpolitika kialakítását és a közös pénz (euró) működtetését jelenti. Az egységes valuta több előnnyel is jár: megkönnyíti a vállalatok határokon átnyúló kereskedelmét, javítja a gazdaság teljesítményét, valamint nagyobb választékot és lehetőségeket biztosít a fogyasztóknak.
Mindezek ellenére az euró bevezetését számos politikai és gazdasági akadály hátráltatta: a tagállamok kormányai nem voltak mind egyenlő mértékben elkötelezettek a projekt iránt és nem mindig értettek egyet a gazdasági prioritások kapcsán; a nemzetközi piacokon továbbá pedig zavarok jelentkeztek. A Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításához ezeket az akadályokat egytől egyig le kellett küzdeni.
Az euróhoz vezető út
A második világháború után kialakult nemzetközi pénzügyi stabilitás nem bizonyult tartósnak. A globális devizapiacokon jelentkező zavarok veszélyeztették az Európai Gazdasági Közösség fő pillérének számító közös agrárpolitika egységes árrendszerét. A tagállamok megpróbálták árfolyamaikat stabilan tartani, ám igyekezetüket elsöpörték az olaj- és egyéb válságok. Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) végül 1979-ben indult útjára.
Az EMR alapját egy olyan mechanizmus képezte, amelyben a részt vevő tagállamok egy szűk ingadozási sávban tartották a valutájuk árfolyamát. Ezzel a teljesen új módszerrel az uniós tagállamok monetáris politikájukat a történelem során először hangolták össze. A rendszer több mint egy évtizedig sikeresen működött. Az EU-országok jegybanki elnökei azonban Jacques Delors elnöksége alatt kidolgoztak egy tervet a GMU megvalósítására (ez volt az ún. Delors-jelentés).
A Maastrichti Szerződéstől az euróig és az euróövezetig (1991–2002)
A Delors-jelentés 1990 és 1999 között három szakaszban tervezte megvalósítani a gazdasági és monetáris uniót, valamint az euróövezetet. Az európai vezetők elfogadták a Delors-jelentés ajánlásait.
Az Európai Unióról szóló új szerződést – amely rendelkezett a monetáris unió végrehajtásáról – az európai vezetők 1991 decemberében a Maastrichtben (Hollandia) tartott Európai Tanácson fogadták el.
Egy évtizedes előkészület után, 1999. január 1-jén megvalósult az euró bevezetése. Az első három évben az euró számlapénzre és elektronikus kifizetésekre használatos „láthatatlan” valuta volt. 2002 január 1-jén 12 európai országban megjelentek az euróérmék és -bankjegyek, és ezzel megtörtént a történelem eddigi legnagyobb készpénzcseréje.