Mi indokolta a közös pénz bevezetését?
A gazdasági és monetáris unió (GMU) kialakításának igénye az 1960-as évek végétől többször is felmerült az Európai Unióban. A GMU létrehozása egyben a gazdasági és pénzügyi politikák összehangolását, egy közös monetáris szakpolitika kialakítását és egy közös pénz, az euró bevezetését is szükségessé tette. Az egységes valuta több előnnyel is jár:
- gördülékenyebb a határokon átnyúló kereskedelem a vállalatok számára;
- a polgárok könnyebben utazhatnak, telepedhetnek le, vállalhatnak munkát és folytathatnak tanulmányokat külföldön;
- az árak stabilabbak.
Mindezek ellenére az euró bevezetését számos politikai és gazdasági akadály hátráltatta: a tagállamok kormányai nem voltak kellően elkötelezettek a projekt iránt és nem mindig jutottak közös nevezőre a gazdasági prioritásokat illetően, a nemzetközi piacokon pedig zavarok jelentkeztek. Mindez lassította a gazdasági és monetáris unió kiépítését.
Az euróhoz vezető út
A második világháború után kialakult nemzetközi pénzügyi stabilitás nem bizonyult tartósnak. A globális devizapiacokon jelentkező zavarok veszélyeztették az Európai Gazdasági Közösség fő pillérének számító közös agrárpolitika egységes árrendszerét. A tagállamok megpróbálták árfolyamaikat stabilan tartani, ám igyekezetüket elsöpörték az olaj- és egyéb válságok. Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) végül 1979-ben indult útjára.
Az EMR alapját egy olyan mechanizmus képezte, amelyben a részt vevő tagállamok egy szűk ingadozási sávban tartották a valutájuk árfolyamát. Ezzel a teljesen új módszerrel az uniós tagállamok monetáris politikájukat a történelem során először hangolták össze. A rendszer több mint egy évtizedig sikeresen működött.
Maastrichttól az euróig és az euróövezetig

Az uniós országok jegybankelnökei Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke megbízatása alatt, 1989-ben készítették el a „Delors-jelentést” a gazdasági és monetáris unió megvalósításának módjáról. Három szakaszból álló előkészítő időszakot javasoltak, amely az 1990–1999 közötti időszakot ölelte fel. Az európai vezetők elfogadták ezeket az ajánlásokat.
Az Európai Tanács 1991 decemberében elfogadtaazEurópai Unióról szóló – Maastrichti Szerződés néven is ismert – új szerződést, amely a monetáris unió bevezetéséhez szükséges rendelkezéseket tartalmazta.
Egy évtizedes előkészület után, 1999. január 1-jén útjára indult az euró. Az első három évben az euró számlapénzre és elektronikus kifizetésekre használatos „láthatatlan” valuta volt. 2002. január 1-jén12 európai országban megjelentek az euróérmékés-bankjegyek, és ezzel megtörtént a történelem eddigi legnagyobb készpénzcseréje.
Jelenleg 21 uniós országban több mint 350 millió európai polgár használja nap mint nap a közös valutát, amely az európai integráció kézzelfogható szimbóluma. Rajtuk kívül több ország készül arra, hogy a jövőben áttérjen az euró használatára.