A luxemburgi külügyminiszter, Joseph Bech szilárdan hitt abban, hogy a szomszédos országoknak olyan gazdasági és politikai partnerségekbe kell tömörülniük, mint az Európai Szén- és Acélközösség. Már a Belgium, Hollandia és Luxemburg száműzetésben lévő kormányai között létrehozott Benelux vámunió 1944-es megalakításában is kulcsszerepet játszott.
Az egyesült Európa nagyszerű – de nemrég még utópikusnak tekintett – gondolata a törekvésből mára a gyakorlati megvalósítás szakaszába ért.
Közéleti szerepvállalás
Az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása nemcsak azért lelkesítette, mert a segítségével megelőzhetőnek tűnt a második világháborúhoz hasonló, újabb pusztító konfliktus, hanem meglátta benne azt a lehetőséget is, hogy kis országa befolyásra tegyen szert az új Európában. Kora számos politikusához hasonlóan úgy gondolta, hogy a szoros kapcsolatok és a közös kötelékek megakadályozzák, hogy Európa újra egymással szemben álló részekre szakadjon.
Jövőkép Európa számára
1955. júniusában Joseph Bech elnöklésével zajlott a messinai konferencia, amelynek nyomán később megszületett a Római Szerződés, létrehozva napjaink Európai Uniójának elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget. E konferencia középpontjában a három Benelux állam – többek között a Luxemburg képviselőjeként eljáró Bech – által benyújtott memorandum volt.
Joseph Bech felszólalása 1968-ban Strasbourgban
Joseph Bech 1968-as strasbourgi beszéde
Valójában mi volt az oka, hogy Európát rögtön a második világháború után kívántuk létrehozni? Úgy gondoltuk, hogy mindenképpen meg kell teremtenünk egy új Európát, hogy az új keretek között Franciaország és Németország összebékülhessen.
Megállapíthatjuk, hogy ezen a kulcsfontosságú téren legalábbis – mert a kontinens békéjéről volt szó – sikerrel jártunk, hiszen elültettük az egységes Európa gondolatát.
Kiadványok
További információk Joseph Bech életéről, munkásságáról és az európai integrációhoz való hozzájárulásáról