Simone Veil megjárta a náci koncentrációs táborokat. Gyermekkori és a második világháború alatt szerzett traumatikus tapasztalatai miatt már korán megérett benne a gondolat, hogy Európát egyesíteni kell. E nézete mellett élete során mindvégig kiállt.
Meg voltunk győződve arról, hogy ha az 1945-ös győzteseknek nem sikerül gyors és teljes megbékélést elérni Németországgal, akkor a már így is kettészakadt, kelet és nyugat között megosztott Európa sebei soha nem gyógyulnának be, és a világ egy újabb, a korábbiaknál még pusztítóbb konfliktus felé sodródna.
Közéleti szerepvállalás
Simone Veil életpályája sikeres jogi karrierrel kezdődött, innen indult politikai felemelkedése. 1974-ben Giscard d’Estaing francia elnök kormányában egészségügyi miniszter lett.
Kinevezése után rövidesen síkra szállt a terhességmegszakítás legalizálásáért Franciaországban. A küzdelmet csak akkor nyerte meg, amikor az ellenzék is felsorakozott az általa képviselt ügy mögé. A nemzetgyűlés 1975-ben fogadta el a törvényt. Az abortusz engedélyezését jelentős eredményként tartják számon, és a jogszabály a „Veil-törvény” néven vált ismertté.
Jövőkép Európa számára
Amikor Giscard d’Estaing elnök felkérte őt, hogy álljon a pártlista élére az első közvetlen európai parlamenti választásokon (1979), Simone Veil elvállalta a feladatot.
A választások eredményeként európai parlamenti képviselő lett, a parlament pedig elnökéül választotta. Simone Veil így az első közvetlenül megválasztott Európai Parlament élére került, és ezáltal ő lett az első női elnök az uniós intézmények történetében. Két évvel később az Európa egyesítésében szerzett érdemeiért elnyerte a Nagy Károly-díjat.
Az Európai Parlament megemlékezése Simone Veilről.
(Ez a tartalom az Ön által választott nyelven nem áll rendelkezésre.)
Kiadványok
További információk Simone Veil életéről, munkásságáról és az európai projekthez való hozzájárulásáról