Paul-Henri Spaak egyike volt az EU nevezetes úttörőinek, akik tanúi voltak Európa legvérzivatarosabb évszázadának: az első világháborúban német fogságba került, a második alatt pedig Belgium külügyminiszteri posztját töltötte be. Európa nagy része még romokban hevert a háború után, de Spaak átlátta, hogy gazdasági és politikai együttműködéssel ismét virágzó és békés kontinenssé tehető.
Közéleti szerepvállalás
Háborús londoni száműzetése alatt holland és luxemburgi munkatársaival terveket szőttek egy új és nagyratörő vállalkozáshoz: vámunió létrehozásához Belgium, Hollandia és Luxemburg között.
Törekvéseik nyomán 1944-ben megszületett a Benelux-vámunió. A három ország által határolt területen lehetővé vált a pénz, a személyek, valamint az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Ez később az európai integráció folyamatára is ösztönzőleg hatott.
Jövőkép Európa számára
Spaak úgy látta, hogy a béke és biztonság leginkább az európai országokat összefonó szerződéses kötelezettségek útján biztosítható. E célok megvalósítását az Egyesült Nemzetek Szervezete első ülésszakának elnökeként (1946) és a NATO főtitkáraként (1957–1961) személyesen is elősegítette. Spaak vezető szerepet játszott a Római Szerződés kidolgozásában. Az 1955-ben tartott messinai konferencián részt vevő hat kormánydelegáció őt nevezte ki a szerződést kidolgozó munkabizottság elnöki posztjára.
Paul-Henri Spaak felszólalása Strasbourgban 1951. december 11-én.
Paul-Henri Spaak 1951. december 11-i párizsi beszéde
…noha vannak olyanok, akiket alig érdekel feladatunk értéke és haszna, többen úgy gondoljuk, hogy amit tennünk kell, az életbevágóan fontos és arra sürgősen szükség van.
Csodálom, emberek nyugodtak tudnak maradni Európa jelenlegi helyzetében. Borzalmasan kegyetlenek is lehetnénk, ha nem kötne minket a parlamentáris rend…de tekintsenek csak vissza az elmúlt évekre!
Kiadványok
További információk Paul-Henri Spaak életéről, munkásságáról és az európai integrációhoz való hozzájárulásáról